(x)Reneszánszát élik mostanában a strapamobilok, újra kezdik felismerni a gyártók, hogy van olyan célcsoport, amit érdemes megcélozni egy-egy ellenállóbb modellel. A nagy cégek persze elsősorban a szabadidős tevékenységet végzőknek ajánlják az erőteljesebb felépítésű mobiljaikat, ilyen a még SonyEricsson név alatt futó Active, vagy a Galaxy Xcover a Samsungtól. Ezeknél a típusoknál még egyensúlyoznak a termékek tervezői, hogy a mobil ne essen szét az első-második leesésnél, de a mérete, kiterjedése, tömege se emelkedjen egy bizonyos szint fölé.
Hardcore mód
És ott van a leginkább Sonim nevével fémjelzett kategória, ahol mindent az ellenállóságnak vetnek alá. A megerősített, gumírozott készülékház, a plusz funkciók, a megfelelő IP szabvánnyal való ellátásból ismerhetjük fel, hogy olyan készülékkel van dolgunk, ami tényleg nem dobja fel a talpát, ha éppen leejtjük a létráról, de még azt is kibírja, ha az első emeletről szédül ki és csattan a betonon. Az Evolve márkanév vélhetően nem lehet túl ismerős a hazai vásárlók számára, bár a cseh székhelyű cég mostanában mindent megtesz, hogy hallasson magáról. Tesztünk tárgya, az Evolve Predator 2.0, az ő termékük, ami mobilkínálatuk második tagja.
Az impozáns, szerszámtáskához (egyes vélemények szerint egy meglehetősen férfias neszesszerhez) hasonlító, praktikus, fogantyúval ellátott tokban érkező telefonról azonnal üvölt, hogy bírja a gyűrődést. A dobozban a töltőfejen, és microUSB kábelen kívül található még egy alap, távirányítós headset, illetve egy erős övcsipesz. Nem éppen női kézbe való a Predator: kemény, már tapintásra is ellenállónak tűnő, oldalt recézett gumiborítással rendelkezik, nem simogatja az ember bőrért, de ez a kialakítás a biztos fogást feltétlenül kiszolgálja. A mindig hatásos fekete-sárga színkombináció itt is működik, a készülék dizájnerei ízlésesen oldották meg a feladatot, ami segít az igényes összkép kialakításában is.
Teljesen szigetelve
Ahogy egy ilyen mobilnál dukál, minden csatlakozót, gombot vastag, jól záródó ajtók védik. Ezek megfelelő visszahelyezésére nagyon figyelni kell, hiszen csak akkor óvhatjuk meg a víztől, nedvességtől a készüléket, ha ezek a helyükön vannak. Alul az USB csatlakozó található, baloldalon felül az adóvevő és az elemlámpa gombja bújik meg valahol mélyen a műanyag borítás alatt. Felül a 3,5 mm-es jack csatlakozó hámozható ki az gumi ajtócska mögül, jobbra pedig a megszokott módon a hangerőállítót találjuk.
Eddig sem volt unalmas a telefon, a hátlap meg maga a forma/szín orgia. Felül a hangszórórács és a kamera helyezkedik el, utóbbi alatt pedig a vaku LED-je. A hátlap az ilyen telefonoknál megszokott módon, két csavarral távolítható el. Nem kell hozzá persze szerszám, bőven elég egy férfiköröm a kitekerésükhöz. Az első meglepetéssel ekkor találkozunk, mivel a vaskos, 1800 mAh-s akku alatt két SIM-kártya helyezhető el, vagyis a Predator dual SIM-es készülék. A csekély (20 MB) belső memória microSD-kártyával bővíthető (max. 16 GB-ig), ennek a helye is itt található meg.
Az előlap olyan képet ad, amitől utóbbi időben jócskán elszoktunk. Teljesen szabvány, négyszer-hármas elrendezésű numerikus gombok, felette pedig az ötirányú navigációs billentyűk a híváskezelőkkel és a gyorsgombokkal kiegészítve. A gombok jó minőségűek, robusztusak ugyan, de könnyen nyomhatók, érzékenységük, nyomáspontjuk is rendben van. A bal felső sarokban egy aprócska fényérzékelőt helyeztek el, ami a fényviszonyokhoz igazítja a kijelző háttérvilágítását, ha mi azt így akarjuk.
IP57
Már az eddigiekből is kiderülhetett, hogy az Evolve Preadtor valóban azoknak valók, akik nem bírtnak, vagy nem is akarnak vigyázni a telefonjukra. Mivel nem azzal a felszólítással kaptuk meg a telefont, hogy tegyünk vele, amit akarunk, ezért nagyon durván nem estünk neki, de azért mindent elkövettünk vele, ami a mindennapok során előfordulhat. Többször, több szögből, több felületre leejtettük, és egyetlen karcolást sem sikerült ejteni rajta. Nem értünk el mást, mint, hogy pattogjon a mobil, nem tudott úgy esni, hogy kár keletkezzen a kijelzőben, vagy a borításban. A vízzel ugyanez a helyzet: folyóvízzel, állóvízzel is megkínáltuk, semmi rendellenes nem történt, de hát ez is a dolga.
Ha egy mobilnál az IP szabvány emlegetését halljuk, akkor biztosak lehetünk, hogy valóban strapaálló mobillal van dolgunk. Az IP (Ingress Protection) rövidítés után szereplő számok közül az első a szilárd tárgyak elleni mechanikai védettség szintjét, a második pedig a víz elleni védettséget mutatja. Az 5-ös meglehetősen magasnak számít, (utána már csak a 6-os következik) és biztosítja a tulajdonost arról, hogy por ellen védett a készülék. A 7-es szintén eggyel van a maximális szint alatt és azt jelenti, hogy vízbe merülés ellen védett korlátozott ideig (max. 30 perc), maximum 1 méter vízmélységig. Mindez azt jelenti tehát, hogy igencsak fel kell kötni a gatyát hozzá, ha komolyan kárt akar benne tenni valaki.
És a többi?
Ami azt illeti, nagyjából ennyiben kimerül a Predator különlegessége, illetve van itt még két dolog, ami feltétlenül említést érdemel. Az egyik az, hogy az aprócska, 2,2 colos, QVGA felbontású, ütésálló kijelző érintéssel is vezérelhető, ami nem rossz dolog, csak gyakorlati hasznát keveset láttuk. Egy ilyen pici felületen körömmel épphogy el lehet találni a menüpontokat, a gombokkal sokkal gyorsabban kezelhető minden. Jár a készülékhez egy navigációs pálca (az övcsipeszbe csúsztatható be), de nehezen tudom elképzelni, hogy bárki egy ilyen mobilt pálcikával bökdössön. Kétségtelenül jól mutat a funkció a többi adat között, de ennél több jelentősége nem igen van.
Ami viszont remek funkció, az a beépített walkie-talkie, amivel más adóvevőket is hívhatunk, de persze két Predator is könnyedén tud így egymás közt kommunikálni. Én sikeresen összezavartam egy közelben működő pizzéria dolgozóit, miközben nyomkodtam: nem értették, hogy ki recseg be nekik folyamatosan, illetve megtudtam, hogy kész a tárkonyos raguleves, lehet kiszállítani. Egy intuitív menü áll rendelkezésre a csatornák kiválasztásához, az oldalt elhelyezett felső gomb megnyomásával pedig megnyithatjuk, vagy zárhatjuk a csatornát.
A menürendszer a lehető legegyszerűbb, szerencsére van magyar nyelv is, a fordítás kiválóan sikerült. A menü kulturált, jól leolvasható, listanézetben pörgethető és olyan teljesen alapfunkciókat kapunk, mint a naptár, a feladatkezelő, stopper, számológép, ébresztő, felhasználói profilok, de még három egyszerű játékkal is kedveskedtek a tervezők. Megemlítendő a kamera, de ennél meg is állnánk, mert a 2 megapixeles objektívvel készült fotókat maximum a telefon kijelzőjén érdemes nézni. A LED vaku erőteljes, de annak is kell lennie, hiszen ez teljesít szolgálatot akkor is, ha az elemlámpát bekapcsoljuk. Arra azonban figyeltek, hogy választhatunk, hogy az elemlámpa addig világítson, amíg nyomjuk a gombot, vagy elég egy hosszabb, vagy esetleg rövidebb nyomás az aktiválásához.
Kinek szól a Predator?
Mielőtt mérleget vonnánk, megemlítem, hogy GPS-vevő is került a telefonba, de ez a pozíció megállapításán kívül másra nem igazán használható. Talán luxusnak is nevezhető, kivéve, ha valamiképpen rá nem tolható a telefonra legalább egy térkép, hogy eligazodhassunk egy ismeretlen terepen. Ha gépre dugjuk a telefont, egyrészt megindul az akku töltése (ez jó), és választhatunk, hogy fájlokat mozgatunk, vagy webkameraként akarjuk használni a Predator kameráját. Ez egy igen meglepő és kedves gesztus, főleg úgy, hogy tökéletesen működik is a dolog: rövid telepítés után a Skype felajánlotta a másik, felismert (mobil)kamerát, aminek a képét nézegethettük is a beszélgetés során.
80 ezer forintba kerül függetlenül a telefon, ami elsőre soknak tűnhet, de ha a valóban hasznos funkciókat nézzük, akkor azért igazolt az ár. A Sonimhoz külsőleg nagyon hasonlító Predator teljesen rendben van, de ha elhagyták volna például az érintőképernyőt, akkor biztosan lehetett volna még faragni az árból. Aki építkezéseken, terepen, erdőben, víz mellett dolgozik, annak biztosan nagyon jó vétel egy ilyen készülék, a dual SIM pedig olyasvalami, ami egy céges környezetben még inkább előnynek mondható, hiszen a magánbeszélgetésekhez nem kell feltétlenül cserélgetni a telefonokat. Érdekes színfoltja lehet az Evolve a hazai mobilpiacnak, szívesen megnéznénk egy olyan mobilt is tőlük, ami nem ebben a szegmensben indul.
Hardcore mód
És ott van a leginkább Sonim nevével fémjelzett kategória, ahol mindent az ellenállóságnak vetnek alá. A megerősített, gumírozott készülékház, a plusz funkciók, a megfelelő IP szabvánnyal való ellátásból ismerhetjük fel, hogy olyan készülékkel van dolgunk, ami tényleg nem dobja fel a talpát, ha éppen leejtjük a létráról, de még azt is kibírja, ha az első emeletről szédül ki és csattan a betonon. Az Evolve márkanév vélhetően nem lehet túl ismerős a hazai vásárlók számára, bár a cseh székhelyű cég mostanában mindent megtesz, hogy hallasson magáról. Tesztünk tárgya, az Evolve Predator 2.0, az ő termékük, ami mobilkínálatuk második tagja.
forrás: technet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése